Tegnap 10:10-re (azért az ördögi szám befigyel) hazaértem, ehhez képest nagyon fáradt voltam, és még mindig az vagyok. Jön a téli depis korszak, és ez rajtam is látható, morcos vagyok, és türelmetlen, és legszívesebben csak aludnék, ez a szünet nem is jöhetett volna ennél jobbkor. Legalább, nem idegesítek senkit, a kedvtelenségemmel, és az unalmammal.

Itthon punnyadtam egész nap, és délután, ebből nagyon elegem lett, ezért kitaláltam, hogy sétálni akarok, és D is velem jött. Jártunk egyet a parton, és jót tett a friss levegő.

És most írnom kéne gyökérkéről, de hát lusta vagyok, NA. Ez van ezt kell szeretni.

Pussmák (ohó új szó) :D

Ajj, nem igaz... Most minden olyan nehezemre esik. Minden. A gondolkodástól elkezdve az ebédelésen át egészen a "csak nézek ki a fejemből" percek is. Totál K.O. :D Ez nem normális. Fáradt vagyok mindenhez, és rettenetesen unom magam... Reggel felébredtem olyan fél 9 fele, ha jól emlékszem. Kivánszorogtam az ágyamból, és nagyban kutattam a telefonom után, kis idő múlva megtaláltam, majd visszalépkedtem az ágyamhoz, és hagytam, hogy a gravitáció tegye a dolgát. :D  Betakaróztam, és olvastam. A mai technológiának köszönhetően, már a mobilokon is lehetséges könyvet olvasni. Szóval, elkezdtem a Pokoli Báléjszakákat, hát azt ajánlom annak, aki ijedős, kis nyuszika (mint néhány esetben én) az ne olvassa el. :Đ Aki nem tudná ez 5 könyvből áll, eddig Meg Cabot, Kim Harrison és Lauren Myracle kis történetét olvastam, és komolyan mondom, hogy kisebb fajta horror, aki szeret, olvasni és igen jó a képzelőereje.. nekem túl jó.. számomra a legsokkolóbb az Laurené volt..:| Bár ilyesmit már láttam filmben, de ez, annál is félelmetesebb és persze jobb volt :D Szóval hajrá...

Voltam Veszprémbe is, mert volt anyunak ilyen levásárolható kuponja. Vettem egy zöld pulcsit, nehéz lenne leírni, a mintákat, a legmegfelelőbb szó talán, az amorf. :D /alaktalan/ Mindegy én nekem tetszik, és ez a lényeg, nem másnak öltözöm, hanem csak is magamnak.

Ma T áthívott engem meg D-t, hogy aludjunk nála, meg nézzünk filmet. Oké, de nekem az ott alvás rész nem igazán jön be. Én alapvetően olyan típus vagyok, aki ha teheti otthon a saját kis pihe-puha ágyikójában tér nyugovóra. Nem szeretek máshol/másnál aludni, az nem az én műfajom. Igaz szilveszterkor ott aldutam, de az is csak azért, mert valahogy nem volt kedvem, hajnali 4-kor hazatántorogni, és felverni az egész házat.. főleg hogy apám akkor kel elég érdekes lett volna.. :D Szóval ja.

Én már kifundáltam, a dolgokat. Maradok, amíg nézzük a filmeket, de utána kalap kabát, én jövök haza. Különben is alig férünk el =D. Ha ez így nem tetszik és nem képes elfogadni, akkor köszöntem. Akkor maradok itthon, és kuksolok a tv előtt.

Most viszont rohanok hajat mosni.

Aloha!

U.I.: ne felejtsétek el egy órával visszaállítani az órát.

Itt a szünet..azaz már tegnap megérkezett, de nekem a mai naptól veszi kezdetét. Ennek örömére, és az unalmam elűzése érdekében, beleástam magam a html birodalmába, és megalkottam ezt az új kinézetet. :D A rózsaszín nem tartozik a kedvenc színeim közé, de ez most tetszik. Csütörtökön megjelent az Eclipse. Még nem szántam rá magam, hogy elmenjek a könyvesboltba... Ha a lustaság fájna... na jó legyen mentségemre, hogy elég kómás voltam, és jó volt az ágyban feküdni és nézni ki a fejemből. Na meg ugye olvastam az Alkonyatot - Edward szemszögéből -, és ez eléggé lekötött. Annyira más, ahogy ő látja a dolgokat, és hogy milyen is valójában, ajánlani tudom, azoknak akik szeretik, ezt a könyvsorozatot. :) Csütörtökön vetítés volt a suliban, 2 órás film... kössz. Okt 23-al kapcsolatban, igazából nem volt rossz, sőt nekem tetszett, csak az a "hatalmas" hely ahol ültünk az nem. Komolyan a végén, nem bírtam felkelni, egymásba kapaszkodtunk. :D Fel vagyok pörögve, és nem vagyok képes, egy normális bejegyzést összekaparni, szóval inkább, megyek.

Hallgasd meg :) ez az ügyeletes kedvencem. :D

Tény, hogy nem az erősségem a matek, de ez elég nagy szemétség volt a tanártól, nem értem miért, pofára megy az osztályzás?! Kezd ebből nagyon elegem lenni. Olyan érzés volt, mintha baltát vágtam volna a hátamba, és amikor kimentem és "számonkértem" a tanárt, hogy most ez miért nem jó (már pedig 1000% hogy jól csináltam), erre elkezdett valami hülyeséget, magyarázni, nem írom le mi volt konkrétan mert fölösleges, elég ha én tudom...

Ismét gondolkoztam..:D

Én mindig megérzem, ha valami nincs rendben, érzem azt is ha valaki sumákol, esetleg hazudik, vagy egyszerűen mást gondol valójában, mint amit mond. Általában, nem foglalkozom ezzel, mert említésre sem méltó, és különösebben nem is érdekel. Legalább tudom, hogy ki hogy viszonyul másokhoz, és hozzám.

Az járt az agyamban, hogy mennyien lottóznak, és mennyien szeretnék tudni, hogy mik a nyerőszámok.. vagy éppen, mikor lábal ki az ország a válságból. Én nem akarom tudni, hogy mit tartogat a jövő... nem tudnám feldologozni, és ezzel együtt élni. Gondoljunk bele, ha tudnád, percre, napra pontosan, hogy éppen a legjobb barátot, mikor hal meg, akkor, hogy tudnál a szemébe nézni? Ez családon belül szerintem még ezerszer rosszabb. Ez az ami, igazán nagy büntetés, legalábbis szerintem. Jelen helyetben szerencsére nem lehetséges, kivéve ha boszorkány az ember. :D

Elég is volt, ennyi... ez az első hétvége egészen az iskolakezdés óta, hogy nem megyek sehova, és lustulok, ki kell használnom. :D

Ahhoz képest, hogy csak a Fantáziába akartam benézni, eléggé letértem az útról. De egy csöppet sem bánom, a buszon való zötykölődést, mert sikerült vennem egy marha jó kabátot, (rozsdabarna) eszembe sem jutott, hogy ezt a színt választom, de aztán mégis. Már csak azért sem, mert minden második lány ilyet hord, és nem szeretem ha a ruhám szembe jön velem, nem tudom ki hogy van vele, de engem kifejezetten zavar. Ez esetben kivételt tettem, mert nagyon tetszett, és hozzá tenném, hogy az ára sem volt vészes. Maradék pénzemet is sikeresen elköltöttem, egy szürke széles ujjú pólót választottam, és (ezt csak is A és D kedvéért) egy almásgyűrűt. :D Ennek az a története, hogy pár hónapja, mikor együtt mentünk be Veszprémbe, megláttuk azt az almásgyűrűt, elnyerte a tetszésünket, meg is vettük volna, de arra hivatkoztak, hogy ezt nem lehet használni szinte semmilyen ruhához. Magyarul közösen, lebeszélték egymást, és ezzel együtt engem is. Hát én most megvettem, és nem volt igazuk! :p :o

Holnap írok kémiából TZ-t. Hát remélem, mindenki drukkol :D Továbbá tanultam, ma németet, töri esszémet, megírtam. Az angol házimat is összeraktam, bioszt eddig még nem is tanultam :|annyira kiakaszt, hogy a tanárváltás, miatt olyan laposak a biosz órák, és éppen ezért semmit, sem tudok eddig. Megnyugtató. Pedig ez a része még érdekelne is...:( Holnap bevágom azt a pár oldalt, mert aztán nagy bajban leszek. Nem akarok úgy járni, mint egykor az irodalommal. :D Azt nem kívánom senkinek, mert nagyon húzos volt, de sikerült.

A másik a föci prezentáció, ami miatt baromi ideges vagyok, mert ppt-ben csináltuk meg, és ez csoportmunka, a kedves társam többszöri kérésem után sem, volt hajlandó elküldeni a végleges verziót, és foggalmam sincs mi miután jön, vagy mit mondok én, és mit ő! Utálom ezt, egyedül szeretek dolgozni, mert gyűlölöm, ha valaki ennyire nem tud együttműködni, én meg idegeskedhetek emiatt, ilyenekben maximalista vagyok... erről a csillagjegyem tehet, minden bizonnyal.

Ez egyik kedvencem =) és mert ez van ha unom a banánt :D

Tú, que pierdes el control
hablando en alta voz
Hieres mi corazón
Yo, tratando de escuchar
No me puedo explicar
Qué extraña sensación.

Tú no me quieres entender
Y me mandas a callar diciéndome
No me debo sorprender
Porque así es la realidad
De nuestro amor

Y yo
No tengo armas para enfrentarte
Pongo mis manos, manos al aire
Sólo me importa amarte
En cuerpo y alma como era ayer

Tú que perdiste el control
Te dejaste llevar
Por la inseguridad
Yo que te he visto crecer
Me puedo imaginar
Que todo cambiará

Hoy aunque todo siga igual
Y me mandes a callar diciéndome
Que tienes que dominar
O será el final
Y yo no puedo así

Y yo
No tengo armas para enfrentarte
Pongo mis manos, manos al aire
Sólo me importa amarte
En cuerpo y alma como era ayer