7

Nehezen vettem rá magam, hogy belépjek kis, jelentéktelen blogom profiljára... Alig vártam már, hogy péntek legyen. Jelenleg likvidálnám, magam és eltűntetném szerény személyemet a Föld színéről egy kis időre, hogy hagyjon már mindenki békén. A hét minden egyes napján valaki tett róla, hogy az egész napom negatív irányba terelődjön. Vagy az idegeimen táncoltak, vagy csak simán hallgathattam a sok baromságot. Jobb nem felidézni. Mint például osztályfőnök remek ötlete, hogy szavaljak el egy bazi hosszú verset, mert nekem az nagyon jól megy. De most tök őszintén, tényleg jólesett, amit mondott, de egész egszerűen nem fér bele az időmbe. Arról meg nem is beszélve, hogy soha sem voltam szavalni, csak általánosban az anyáknapi ünnepségeken. Arra sincs időm, hogy éljek. :D Ezt komolyan mondom. Egy hónapja járunk suliba és nekem már van 8 jegyem. :D Hétfőn Petőfiből írunk.. jut eszembe. A szöveggyűjteményemben van egy nagyon szép vers. Nekem nagyon tetszik. V sose bírta a "könnyes-nyálas" verseket, de ez még neki is elnyerte a tetszését.

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?...

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? - részlet, teljes ITT

 Eszembe jutott az is, hogy akkor még nem a "Kő Kóla?" udvarlási rituálék mentek. :D

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.