A mai napom gyorsan eltelt, dupla magyaron fogalmazás doga volt. Feladta a leckét.. ismét. És megint olyan ellentmondásos volt, amit mondott, hogy az hihetetlen. Már nem érdekel, döntök saját magam és nem hagyom, hogy befolyásoljon. Órák után pontosan 12:10-kor felmentem mamámhoz. Ettem, aztán anyuval elmentünk gatyát nézni. Istenem! :D Felpróbáltam egy olyan farmert, aminek az ülepe amolyan török nadrágos stílusú, magyarul elég buggyos. Azt gondoltam biztosan kényelmes meg hát nem nézett ki rosszul. Na igen, felvettem megláttam magam a tükörbe azt hittem hanyatt vágódok. Jó volt, nem arról van szó, de a buggyos része úgy zavart, ahogy léptem, hogy csak na. Arról nem is beszélve, hogy úgy nézett ki, mintha férfi ékesség nőtt volna a nadrágomban :D :D :D Le kellett volna fotóznom. Akkorát röhögtem. Azért durva volt na. Mondom az eladó srácnak, hogy ne keressen másik méretet nem azzal van a gond.. valahogy nem akart leesni neki. Már a nyelvemen volt, hogy. "Héé, nem a mérettel van a gond, hanem azzal ahogy áll. Tudod olyan mintha t**öm lenne!" :D :D Hát de basszus alig akarta megérteni, hogy bazira nem áll jól! :D Ott röhögtem a próbafülkébe.

Különben most, hogy majdnem 4 órát kockultam, azt hiszem elég volt mára már. Megyek olvasok egy kis True Blood-ot, Veronika meg akar halni-t, Bűbájos Mary-t na meg, ami még maradt.

Ezer éve nem voltam gép közelében. Azt hiszem ez az év keményebb lesz, mint amire számítottam. Az órarendem. Az órarendem? Maga a pokol. Azért azt életemben nem gondoltam volna, hogy a hétfő lesz a kedvenc napom. Az beosztásom viszont gondoskodott róla, hogy a hét többi napján 3-ig a suliban legyek. Hétfőn már fogalmazás TZ vár rám, aztán töriből is írunk, keddre meg verset kell tanulnom. Mennyire valószínű, hogy a verset meg is tudom tanulni? Ugyanis veszettül hosszú. Szerintem neki se állok.

Órarendem:

Ugye tavaly is volt nálunk már egy angol nyelvi lektor egy nénike, aki most már nyugdíjas helyette jött egy fiatal srác. Hát olyan kis édes. :D Darren-nek hívják. Huszonakárhány éves szőkés haja van, olyan kis (arcpirítóan) aranyos és Kansas Cityből származik. Picit kisfiús, de szerintem ettől aranyos na. De naná, hogy engem nem tanít. :'( Mert emelt németes vagyok és nem pedig emelt angolos... Szivesen beszélgetnék vele, de hát az angol tudásom nem annyira pörfikt... a kiejtésem meg néha borzalmas, bár még így is az osztály németes feléből én vagyok az egyik aki ötös angolból. Nem panaszkodom, de van még mit tanulnom. Szóval nem merek mindig megszólalni angolul, mert attól félek nagyon hülyén ejtem ki a szavakat. Na jó nem érdekel vele még akkor is szivesen beszélgetnék, ha tök hülyén mondanám ki a szavakat. :D :P

A héten olyan szavakat írtam le a biológia füzetembe, amiket még életemben eddig sohasem. :P

Más egyéb egetrengető és világmegváltó esemény nem történt. Viszont eszméletlenül sok dolgom van és nagyon kevés az időm. Visszaállítottam az egyik kedvenc sablonomat, mert azt nagyon szerettem és a hangulatom is passzol hozzá. :)

Igaz, hogy másodikán volt a szülinapom, de csak most jutottam el odáig, hogy megköszönjem, hogy gondoltak rám!! <3<3 :]

Igaz a mondás, miszerint "Mindenütt jó, de legjobb otthon." Hat napos táborozásomból tegnap hat hét felé értem haza, egy kiadós teljes végkimerüléssel gazdagodva. Arra már nem volt energiám, hogy élménybeszámolót írjak, ezért ezt most teszem meg.

1. nap (Szombat): Ahhoz képest, hogy 4:45-kor keltem egyáltalán nem voltam fáradt, még reggel bepakoltam egy-két dolgot, felöltöztem összekészülődtem és apu kivitt kocsival a suliig. Húgaim is jöttek meg anyu is. Bepakoltunk közben megtaláltam az osztálytársaimat is. Nagyim a lelkemre kötötte, hogy ha buszon utazok, akkor a busz közepén foglaljak helyet és lehetőleg ne a sofőr oldalán és semmiképp sem az ablak mellett, mert onnan lehet a legjobban menekülni... :) Megnyugtatása végett azt feleltem neki, hogy legyen! És hát egyik percben azon kaptam magam, hogy pontosan arra a helyre ültem ahová mami mondta. :D Egyáltalán nem volt szándékos, tudatalatti, biztosan. Jó 7 órás utazás után, kisebb csúszásokkal odaértünk a Bled melletti Vintgar-szurdokot. Majd később visszamentünk Bledbe, hogy megnézzük a tavat. Ahogy megállt a busz azonnal szakadni kezdett ezért elinduétunk a szállásra, ami 1225 méteren volt fent a hegyekben. Meseszép volt, de tényleg. Az viszont már kevésbe, hogy szerpentinen mentünk fel és úgy kapaszkodtam az ülésbe, hogy miután felértünk vörös volt a kézfejem. A szállásról annyit, hogy enyhén szólva nem erre számítottunk. Először is az első emeleten a szobákhoz külön-külön volt fürdő, konektoruk is és ágyneműhuzatuk is volt. A második emeleten a szobákhoz nem volt külön fürdő, a szobákban nem volt konektor, se hely nagyon, se jó kis takaró, csupán egy rettentőesn szúrós pléd, meg egy huzat. A fiúknak egy létra vezetett fel a 2. emeletről, ott már ágyak sem voltak csak matracok... :D Eszméletlen volt és most jön a legjobb. 25 emberre közös fürdő, fiúk a lányokkal osztoztak. :D Azt hittem hanyatt esek. Ja és volt 3 konektor a folyosón, de szerencsére, volt valakinek elosztója, de még akkor sem volt az igazi, mert néhány "kedves" ember fogta magát és kihúzta a konektorból a telefonomat és helyette felrakta az övét. Na, amikor ez már vagy ötödszörre történt meg, hozzátenném nem csak velem, akkor fogtam magam és csúnyán megosztottam a véleményemet. De ez mekkora bunkó dolog már, eszembe sem jutna ilyeneket csinálni, látszik kit hogy neveltek.. Este a fiúk lejöttek az egérlyukhoz hasonlító szobánkba. Akárhányszor bejöttek. "Fúú, úristen de büdös van!" Az ablakot csak bukóra tudtuk kinyitni, amit később lőrésnek neveztünk el. Ezért volt büdös. Meg öt ember egy akkora helyen, arról nem is beszélve, hogy mindig nálunk volt a "party".

2. nap (Vasárnap): Korán keltünk mert túrázni indultunk, szóval olyan 7 felé már fel is keltünk, na de úgy hogy előző este az egész osztály éjjel egyig beszélgetett. A Júliai-alpokban volt mind a kettő túra, aznap Slemre mentünk fel, ha jól emlékszem. Azt hittem leszakad a lábam, egyáltalán nem volt könnyű, de tényleg. Olyan kemény vádlim lett, hogy az csak na, de megérte. Nagyon szép volt a kilátás és eszméletlen friss levegő volt. Amíg mentünk fel majd megsültem olyan melegem volt, amikor meg megálltunk majd' megfagytam a hidegben. Nagyon tetszett és az az egy problámám volt, a fotózással - mert csináltam rengeteg képet -, hogy nem adják vissza a táj szépségét. Látni kell! Utána még megnéztünk, egy vízesést, aminek a nevére isten bizony nem emlékszem. Szégyen, hogy ott jártam, de nem tudom hol. :D Ezek után ki voltam készülve.

3. nap (Hétfő): Velence. Imádom Velencét, annyira hangulatos és nagyon szép és még csak nem is volt büdös sem. *__* Vissza akarok menni! A sikátorok a gondolák, a hajók a víz közelsége az olasz fiúk. Mind annyira klassz volt. Mikor odaértünk nagyon sokat kellett sétálnunk ahhoz, hogy az igazi Velencéhez érjünk, lejártam a lábam térdig, de megérte. Megérkeztünk elmentünk mindannyian a Szent Márk térre, ahol megbeszéltük, hogy ott találkozunk fél 6 körül, aztán szétszórodtunk. *.* Elmentünk a többiekkel (összesen öten) egy Pizzázóba. Íme a Pizza, amit ettem mármint feleztünk barátnőmmel. Mikor kihozták csak néztem, ránézésre olyan volt mint egy nagy kifli, valahogy a ha Pizzára gondolok, nem ez van előttem... Ettől függetlenül nagyon finom volt, de tényleg. Nyami. Na, de amikor kértük a számlát és kihozták, rögtön megnéztem minden tételt biztos ami biztos alapon. A többiek nem vették észre, de nekem tátva maradt a szám. Felszámoltak 4,75-öt a kiszolgálásért. Azért, hogy a levegőt elszívtam, azért nem kellett volna fizetnem??! o.O A többiek még ittak is, én viszont egyáltalán nem mert volt egy megérzésem, nem éri meg. És igazam lett. Összesen 3 Pizzáért, meg a 3 0.5 literes üdítőért fizettünk 13.000Ft-ot. Amikor átváltottam forintba és megmutattam a többieknek, azt mondták elszámoltam. De nem. Itthon el sem mondtam. :D Borsos árak voltak, de csak egyszer élünk, ráadáasul mivel feleztünk nekem csak 6 Euróba fájt az egész. Háromszor is esett az eső és ez amolyan nagy vihar volt. A Szent Márk tér vízben tocsogott, és az odavezető sikátorokat is elöntötte egy egészen picit. De nekem annyira tetszett. Aztán vettem pici karneváli álarcokat amik hűtőmágnesek. Annyira gyönyörűek, el akarok menni egy velencei karneválra. Hazafelé menet, le akartunk fotózkodni egy igazi vérbeli olasz gondolással. :P Rolinak szóltam, hogy csinálja meg a képet, erre ő elkezdi:
- Megőrültél, nem állok mellé utána egy évig önbizalomhiányban fogok szenvedni. - én meg nem értettem miről hadovál, a csoport meg már elindult és lemaradtunk, szóval nem volt rá idő, hogy megcsináljuk a képet. :'(:'( Kiderült aztán, hogy Roli úgy értette, ő neki kell odaállni mellé és ezért nem ment bele. :D Basszus. Különben megcsinálta volna a képet. Ejj! Gondolázást megkérdeztük 100 euró volt, akkor is ha egyedül ülsz be és akkor is ha öten. Tátott szájjal ráztuk a fejünket, hogy inkább kihagyjuk.

4. nap (Kedd): Piranba mentünk át Szlovéniában található és a Adriai-tenger mentén van. Az a város csodaszép, oda is vissza akarok menni, baráti társasággal lenne a legjobb. Eszméletlenül gyönyörű, fürödtünk a tengerbe is. Nagyon hideg volt a víz és bökte a talpam sok kavics, ezért csak derékig mentem be. Volt aki viszon ugrált is meg minden egyéb, az én baráti körömből csak páran jöttek be a többiek lábat lógattak. Elementünk egy jó nagy stégre, ahol kifeküdtünk a Napra, és beszélgettünk, megnyaltam a kezem és finom sós volt. :D Közben találkoztunk magyarokkal, 40-es 50-es társasággal, akik ajánlottak csomó jó éttermet jó áron. Olyan jó érzés volt ott találkozni magyarokkal. Még köszöntek is jó hangosan, kiabálva. Aztán jött a vizimentős srác, aki meg megkérdezte, honnan jövünk meg, azt is mondta, hogy mi mindenkit ismerünk. Beszéltünk angolul meg németül is. Felmentünk az ott lévő várba is, szép volt a kilátás. Aztán amikor mentünk le az egyik siktároban elénk ugrott 5 fiatalabb gyerek, akik nem engedtek el, minket. Ott szivattak mi meg röhögtünk, nagyon vicces volt. Amúgy Piran eredetileg kalózváros volt és a neve is kalózt jelent. Ezért plusz pont jár, nálam. :P

5. nap (Szerda): Újabb túra, 1400 méterről felementünk 2100-re. Hát kihagyhatatlannak bizonyult ez is, mert csodálatos volt a kilátás, az már más kérdés, hogy az orrom vérezni kezdett és hogy a lábaim totálkárosak lettek a térdeim meg kattognak a mai napig is... Megérte, szintén. Átmentünk még egy olasz városkába, de a fáradtság miatt már nem bírtunk körbenézni, a közeli SPAR-ig jutottunk csak. :D Sokáig dumáltunk aznap este is, mint minden este. Éjfélkor elénekelték a Boldog Szülinapot. Hát az tök rendes volt, még akkor is ha igen hamis volt. ^^;

6. nap (Csütörtök): Korán keltünk és egész nap utaztunk, mikor leszálltunk a buszról mindenki kussolt épp, hogy arra volt energiánk hogy leszálljunk. Szóval ennyi.

Összességében, nagyon is jó volt, a szállás nem volt túl kellemes viszont az osztály minden nap éjjel kettőig ott beszélgetett egy helyen, összehozta a társaságot ez a tábor. Még akkor is, ha csak napi hat hét órát aludtam. A hely szép volt a városok is mesések voltak és olyan vicces volt ahogy szlovének, meg az olaszok magyarul beszéltek. :D Imádtam! :) Lehet kifelejtettem pár dolgot, azt majd a későbbiekben leírom. [:

UI: Láttam egy Jake Gyllenhal hasonmást. Áhh. :P
UII: Később lesznek képek is. *.*

Hát, nem igazán tudom mit is mondhatnék. A nyárnak vége, hivatalosan augusztus 31-én 00:00-kor... és nincs is mit mondanom róla. Megint öregebbnek érzem magam egy évvel, ami nem feltétlen tetszik nekem, de mivel nem tudok (MÉG) teret és időt görbíteni meg egyéb ehhez hasonló dolgokat tenni, bele kell törődnöm. Azonban a nyár pofátlanul gyorsan suhant el előttem és ez némiképp zavar. Már most félek előre a nyelvvizsgától, na meg az infó előrehozott érettségitől. Bár az is igaz, hogy az infóval nem sok gondom volt/van, de az izgalom azért bennem van. Annyiból nem bánom a dolgot, hogy legalább lesz "elfoglaltságom"..

Holnap hajnali 5-kor irány Szlovénia. Nem voltam még életemben táborban, nem vagyok táborozós típus. Majd most meglátjuk, de biztosan jó lesz. :) Élménybeszámolót majd valamikor, amikor lesz kedvem hozok. Másodikán jövünk haza (szülinapomon:) és harmadikán. A hét nagyon hamar elment, annyi mindent el kellett végeznem a hét minden napján, hogy az csak na. Anyum kiakasztott, nem értem miért nem hagyja, hogy úgy pakoljak be és azt pakoljak be, amit én akarok nem vagyok már 2 éves.. Mindegy. Odaátot raktam az mp5-re az úton nem fogok unatkozni, ráadásul könyvet is pakoltam. Úgyhogy, meg vagyok.

Most viszont rohanok, rengeteg mindent kell még megcsinálnom!

És életemben egyszer, nem kell végighallgatnom, a hülye évnyitót!

Ez a 20.-a emlékezetes marad számomra, egészen biztos. Felmentünk fél 8 körül, kinyitottam a pinceajtót és szégyen vagy nem szégyen 5 percig kerestük a villanykapcsolót. Hát azt hittem ilyen csak a filmekben van, de nem. Rájöttem, hogy hiába járunk oda gyakran, még sem tudom hol a villanykapcsoló és ez nem az én hibám. Ez csak azért van, mert életemben nem kellett még nekem le illetve felkapcsolnom, ugyanis valaki a családból megelőzött. Ezek után kipakoltuk a strandágyakat a pince tetejére, amiket még unokatesóm hozott el a strandról. :Đ *nem. nem lopta, megkapta.* Lemostuk őket és ráterítettük a plédeket, felhoztunk egy széket is, amire kipakoltuk a túléléshez szükséges kajamennyiséget. Timi nagy buzgón kibontotta az olasz bórt. Hát én nem vagyok nagy piás és őszintén szólva hanyagalom. Na, de most mégis megkóstoltam.Timi összekeverte kólával. Egy fél korty után azt mondtam: "Na ez nekem nem kell, tietek lehet." Aztán belátták maguk is, hogy ez nem túl finom. Nagyon klassz volt nézni az eget, eszméletelen szép volt és a tűzijáték is nagyon klassz volt. Timi szavaival élve: "Ki mondhatja el magáról, hogy egyszerre 3 tűzijátékot néz?" És milyen igaza volt. Viszont nem volt görög tűz és ez nem tetszett, eddig mindig volt... Szóval azt leszámítva, hogy utána még unokabátyámra kellett várnunk, és hogy nagyon fáztunk meg hogy rettenetesen pisilnem kellet :D:D és a szomszéd kutyák ott lebzseltek egész idő alatt, egészen jó volt. Azt persze kifelejtettem, hogy rohadtul féltünk a sötétben, annak ellenére, hogy volt zseblámpánk meg egyéb eszközünk. Tényleg féltünk, sokkal nyugodtabb lettem volna, ha van velünk egy testőr :D, de már azzal is megelégedtem volna ha egy fiú lett volna aki min. 180 cm és meg tud védeni. [:

Hétfőn annyit kacagtam, mintha muszáj lett volna. A lányokkal lementünk Penny-be, utána meg Tesco-ba is. Komolyan már attól féltem, hogy kiküldenek minket, mert annyira nem bírtuk visszatartani a nevetést. Aztán ott volt az árufeltöltős srác, pakolgatott, én meg arra gondoltam nem arra megyek inkább, kikerülöm. Megyek tök nyugodtan erre hirtelen elém ugrik és nekem jön. Mondom mi a fene, a többiek meg ott röhögtek, de aztán én sem bírtam már tovább és gyorsan elindultam feléjük vigyorgó képpel. Kb. 9-re értem haza, de még akkor is röhögtem, amikor beléptem az ajtón.

Alaposan meg lettek keverve a dolgot az aug. 20-át illetően. Enyhén fel lett cseszve az agyam. Nem értem mit nem lehet azon megérteni, hogy NINCS KÖZÖS TÉMÁNK, NEM BESZÉLGETÜNK, NEM AKARUNK VELÜK MENNI. Ez nem elég nyílvánvaló? Nem elég kifejező? Az ő barátai, nem a milyeink! Pedig magyarul mondtam, kár hogy van aki nem érti. Sajnálom. Ez van. Falhoz tud vágni általában az ilyen, mert meg sem érti, hogy miről beszélek és ez rossz érzéssel tölt el, mert egész egyszerűen nem figyel oda rám.

Szeptember 11-én irány Veszprém és kifosztom a boltokat, most már itt lesz az ideje, tavaly nem sok mindent vettem, de most már nagyon is szükségem van néhány dologra. Listát írok. Mint mindig, ez is a Szűz csillagjeggyel megáldott emberek átka lehet. Mindig mindenhez listát készítek gondosan, ha készülök valahová akkor is nagyon sokat tudok tökörészni az apróságokkal. Spontaneitás nem megy nekem, bár nem mondom, hogy nem volt eddigi életemben pár meredek ötletem, amit aztán azonnal meg is valósítottam, de utána rendszerint bűntudatom volt. Szóval ja. Most megint belementem az önelemezgetésbe.

UI: Van egy szám, amit nem tudok megszerezni. Se az előadót, se a címet nem tudom :( Csak egy sort, amit kihallottam belőle: "I feel so lonely, nobody gets me I am so unhappy I can find her" valami ilyesmi. Aki ismeri sikítson! :D

12 NAP VAN HÁTRA o.O