Most csak azért írok, mert lecseréltem a kinézetet. :) Legutóbb A burok című könyvet olvastam, amiről egy csomó fura dolog jutott eszembe. Meglehetősen különös könyv elég érdekes helyzetekkel és egy megoldhatatlannak látszó konfliktussal. Nekem nagyon tetszett és beindította a fantáziámat. A szereplők leírása alapján válogattam össze a képeket és ez lett belőle. :]

Tisztára karácsonyi hangulatom van, a hó szakad odakint.... Elkezdtem az Ember tragédiáját. Nem rossz csak éppen lassan haladok vele, mert nagyon nehéz olvasmány és őszintén szólva nem is nagyon értem minden részletét. Szerintem, ezt nem ebben a korban kéne elolvastatni velünk. Ehhez még egyáltalán nincs annyi élettapasztalatunk.

Megyek kihasználom még a hétvégémből hátramardt pár órát...

Szombaton futni voltunk, csak hogy kiszellőztessem a fejemet. Olyan alaposan kiszellőztettem, hogy meg is fáztam. Ezek után még meglátogattam a sulit hétfőn, aztán kedden 38 fokos lázzal feküdtem két napig, majd csütörtökön és pénteken megint voltam suliban. Lassan tudatosul bennem, hogy tavasz eljövetelével a nyelvvizsga és az infó érettségi szakad majd a nyakamba. Észre se vettem, hogy már lassan december.... utálom, hogy ennyire gyorsan megy az idő! Vasárnap eszembe jutott valami egészen érdekes dolog és akkor ömlöttem volna belőlem a szavak meg annyi mindent írtam volna, de nem voltam itthon. Aztán mire hazaértem, elfelejtettem pontosan mit is akartam kihozni a dologból. A pillanat műve volt, ott és akkor kellett volna megfogalmaznom. Ha így utólag próbálom a dolgokat összerakni, akkor az vagy túl mesterkélt lesz, vagy egyáltalán nem azt hozom ki belőle, amit akartam.

A két nap amíg itthon voltam olyan nyugisan és jól telt. Ezalatt az idő alatt megnéztem a Szörny Rt. végre! Már láttam párszor, de nem tudom megunni. Kis aranyos. :3  Boo a legcukibb. :)

Klönben meg jövőhéten szalagavató és egy normális göncöm sincs. Nem értem minek kötelező nekünk elmenni, nem is mi vagyunk a lényeg. Fuhh. Ja és ha már itt tartunk a következő hét lesz a dolgozatok hete, töri TZ, német, angol, matek, nyelvtan, biosz...

Ja és megnéztem a Fűrész utolsó részét is. :| Azért volt néhány elég durva ütős jelenet :| És ami a végét illeti nem is olyan biztos, hogy vége az egésznek.. Bár szerintem itt az ideje már abbahagyni.

Nagyon úgy tűnik, hogy szinte megszűntem létezni a saját kis világomban. Nem tudom, hogy a fenébe van egyeseknek idejük arra hogy, egész nap (hétköznapokon leginkább) a gép előtt üljenek??! Mert egyszerűen elékpzelésem sincs, hogy van erre lehetőségük. Vagy hatalmas mázlisták és szivacsaggyal rendelkeznek, vagy szimplán nem foglalkoznak mással csak a fészbúúkkal, vagy nekik egy nap nem 24 órából áll hanem 48-ból. Én spec. estére már hulla vagyok és a legkevésbé sincs kedvem ideülni...Több okból is. Mondjuk, ami mostanság igen zavar, az az hogy egyesek, minden kis apró jelentéktelen (DE OLYAN SZINTEN JELENTÉKTELEN..) dolgot megosztanak másokkal, hogy az agyrém. A héten volt az elsősök beavatása. Utána mindenki a hatosban kötött ki. Pár óra múlva, mindenki imádott mindenkit. Azon csodálkozom, hogy a rendőrök nem jöttek ki. Mert úgy kb. a társaság 3/4-e 18 alatti volt és elég hangos volt a társaság. E semmit nem ivott, mert általában nem szokott és amúgy is szar kedve volt.. én meg más söréből kortyoltam egyet-kettőt. Ahogy elnéztem a társaságot az jutott eszembe, hogy ezek másnapra rohadtul nem fognak emlékezni semmire. Aznap nem tudtunk egyszerűen bejutni a WC-re, ezért sétáltunk 200 métert, a kiserdőig... :D

A mai napom egészen jó volt, pici örömök értek, olyanok amik más számára talán jelentéktelenek, de nekem mégis sokat jelentenek. Így lett nagy öröm. :D Szerintem a pici örömökből lesznek a nagy örömök. :)

Időközben végeztem a Hősökkel és most eszméletlenül nagy hiányérzetem van. :'(:'(

Megyek is tanulni..mert van egy halom... de már csak egy hét és VÉGE... egy időre legalábbis biztosan. x)

Tegnap nagyon különös dolog történt velem! Bent ültünk az autóban a két húgommal meg anyuval és az egyik rokonnal... Beszélgettek én meg okosan hallgattam.. A telefonom a zsebemben volt, billentyűzáron. Egyik percben anyu telefonja el kezdett csörögni. Elővette és felolvasta a hívó nevét. Az én nevemet! Anyu felvette én meg még fel se fogtam a dolgot. Lenéztem a zsebemre és a telefonom világított. Olyan falfehér lettem, és nem kaptam levegőt. Rettenetesen furcsa érzés fogott el, az egész légkör megfagyott számomra. Először is! Nem nyomódhatott be a gomb! Úgy biztosan nem, hogy feloldja a billentyűzárat, ugyanis több gombot kell lenyomni egymás után! Ráadásul NINCS gyorshívó gombom! Tehát ahhoz hogy anyut fel tudjam hívni. Ahhoz minimum 6 lépést kell megtennem! És az ki van csukva, hogy ez véletlen benyomódásokkal sikerüljön! Szóval kicsit kiakadtam.. A hideg kirázott, nagyon fura volt! És nem, nem vagyok paranoiás!

"Ma inkább levágom a fülemet!" napom volt - pontosabban hetem. Olyan idegesítő tud lenni, ha az ember tanul valamire, egy témazáróra és ennek ellenére nem úgy sikerül, ahogy azt szeretné. Oké, oké a többieknek kettes meg egyes és csak pár jobb jegy lett, de ez engem egész egyszerűen nem tud megnyugtatni. Attól nekem nem lesz jobb, ha azt látom, van aki rosszabbat írt. Ez pont olyan, mint amikor panaszkodhatnékom van, hogy ez, meg ez, nem jó így.. Erre anyu mindig azt mondja, hogy vannak akik rosszabb helyzetben vannak, éppen ezért ne panaszkodjam. Igen, teljes mértékben igaza van! Mert tényleg, de ettől függetlenül nem lesz jobb a kedvem..

V a héten rámutatott egy érdekes dologra. Azok, akik angolt tanulnak, kapásból ha társalognak akkor tegeznek. (Pl: Ha mondjuk elmész a boltba) Nem használnak általános alanyt. Akik, németet tanulnak azok pedig, általánosítva alkotják a mondatokat, mint ahogy a németbe is. :D (Pl: Elmegy valaki a boltba) Azt ugyan nem tudom mennyire voltam érthető, de én értem mit akartam kihozni ebből az egészből. :D

Rájöttem, hogy túl sok Hősöket néztem az utóbbi időben... Nem tudom ki mennyire van tisztában a sorozat sztorivonalával, de a lényeg a főgonosz Sylar. Eleve ijesztő a színész, aki játsza, najó nem is az hogy ijesztő, hanem nem tudom félelmetes, a hideg is kiráz tőle. :D Szerintem ha találkoznék vele éjjel tutira sikítva rohannék haza.

Nehezen vettem rá magam, hogy belépjek kis, jelentéktelen blogom profiljára... Alig vártam már, hogy péntek legyen. Jelenleg likvidálnám, magam és eltűntetném szerény személyemet a Föld színéről egy kis időre, hogy hagyjon már mindenki békén. A hét minden egyes napján valaki tett róla, hogy az egész napom negatív irányba terelődjön. Vagy az idegeimen táncoltak, vagy csak simán hallgathattam a sok baromságot. Jobb nem felidézni. Mint például osztályfőnök remek ötlete, hogy szavaljak el egy bazi hosszú verset, mert nekem az nagyon jól megy. De most tök őszintén, tényleg jólesett, amit mondott, de egész egszerűen nem fér bele az időmbe. Arról meg nem is beszélve, hogy soha sem voltam szavalni, csak általánosban az anyáknapi ünnepségeken. Arra sincs időm, hogy éljek. :D Ezt komolyan mondom. Egy hónapja járunk suliba és nekem már van 8 jegyem. :D Hétfőn Petőfiből írunk.. jut eszembe. A szöveggyűjteményemben van egy nagyon szép vers. Nekem nagyon tetszik. V sose bírta a "könnyes-nyálas" verseket, de ez még neki is elnyerte a tetszését.

Minek nevezzelek,
Ha a merengés alkonyában
Szép szemeidnek esti-csillagát
Bámulva nézik szemeim,
Mikéntha most látnák először...
E csillagot,
Amelynek mindenik sugára
A szerelemnek egy patakja,
Mely lelkem tengerébe foly –
Minek nevezzelek?...

Petőfi Sándor: Minek nevezzelek? - részlet, teljes ITT

 Eszembe jutott az is, hogy akkor még nem a "Kő Kóla?" udvarlási rituálék mentek. :D

Húúúhhh. Három hét telt el a suliból, ami nem túl sok idő, tekintve hogy legközelebb júniusban szabadulhatunk ismét. Ezalatt az idő alatt beszereztem már négy jegyet. Ma írtam meg az ötödiket bioszból a szaporodás témakörből. Tudjátok milyen kellemes úgy egész órán dolgozatot írni, hogy a fiúk megállás nélkül röhögnek. Isteni! :) Aztán volt egy pont, ahol már én sem bírtam tovább tartani magam és sálamba temettem az arcom, úgy kuncogtam. Főleg a tanárnő segítségnyújtási akciója alatt. Olyan természetesen és meggyőzően beszélt a dolgokról, mintha minden egyes nap ez lenne a beszédtéma és mintha csak azt kérdezte volna meg ittál-e ma már kávét édes fííjjaaam? Miközben nagyban írom a feladatokat, B meglök. "Te én ezeket a szavakat le sem merem írni!" Szóval mondhatom remek kis óra volt.

Még régebben töröltem magam fészbúúúkról, ugyanis rettenetesen idegesített az a sok értesítés (tudom, ki lehet kapcsolni) meg még egy csomó minden más... De mivel mindenki fészbúúúúkkal kel, játszik, tanul(?) és eteti meg itatja, meg farmozik meg jó ég tudja mit csinál, sőt a képeket is oda töltik fel, ezért újra regisztráltam..

Most hogy van/volt egy lélegzetvételnyi időm, kiválogattam azokat a táboros képeket, amik tetszenek. Bár némelyik olyan, hogy a lehető leggyorsabban el kellene égetni, szerintem, a többi azért egészen jó. Már csak felpakolás hiányzik... majd annak is eljön az ideje. :D