Oké... Azt hiszem örülnöm kéne, hogy nyár van és hogy holnaptól nem kell felkelnem túl korán. Azonban mint minden évben most sem érzem igazán a pezsdítő nyári hangulatot. Konkrétan ez a hónap a rohanás jegyében telt és tellik. Ide megyünk oda megyünk ezt csináljuk azt csináljuk. Szóval eléggé ki vagyok fáradva. 22-én meg infó szóbeli, előtte hétfőn meg évzáró. A 20 tételből eddig 8-at tudok... De rájöttem, hogy fölösleges idegeskednem. Szépen megtanulom, amit kell és egy csettintésre meglesz az ötös. Vagyok én annyira hüle, hogy itt aggodalmaskodjak? Dehogy. Éppen ezért nem izgatom magam emiatt. Azonban emellett még kismillió feladatot kell elintéznem egymagam, mivel elvileg költözünk és anyámék gőzerővel bújják az internetet új lakás után kutatva, hogy még egy atombomba sem tudná kirobbantani őket a monitor elől. Ami természetesen nem baj. De ebben a hónapban még el kell mennem tüdőszűrőre, orvosi általános vizsgálatra, meg a fene tudja merre még. Sűrű nap, sűrű hét, sűrű hónap. De valahogy inkább ez legyen, mint a nagy unalom. Szeretem, ha pörögnek az események.

Ma eljutottam odáig, hogy megnézzem az Aranyhaj-at. Eszméletlenül tüneményes egy mese, jó poénokkal, vicces és izgalmas jelenetekkel. Ja és teljesen beleszerelmesedtem a rosszfiúba, aki a lelke mélyén igazából jó.. :D

Kb. 15 nap van a suliból hátra és mint minden évben, a legtöbb dolgozatot is most kell megírnunk. Kezdek nagyon fáradni, nem csak szellemileg, hanam mindenhogyan. A türelmem konkrétan elfogyott és csak az emlékéből táplálkozom...

Nagyon nem örülök annak, hogy bioszból pénteken dolgozatot kell írnom azért, mert rontottam. Nincs szükségem különösebben erre a tantárgyra, nem kell senkinek sem attól tartania, hogy az orvosin kötök ki. De akkor is esztétikailag egy jobb jegy jobban mutat, abban a bordó kötésű, bizonyítványnak nevezett kiskönyvben.

Utálom, hogy rontottam töriből és hogy most teperhetek az ötösért, ami nagyon kellene, hiszen ez az év vége, már beleszámít a továbbtanulásomba. Már ha egyáltalán lesz olyanom. Továbbá roppantul idegesít, hogy németből 4,5-re állok s egy hete megszereztem a középfokú nyelvvizsgámat, de ennek ellenére még felelnem kell az ötösért....

Utálom, hogy holnap fizikából témazárót írunk, a gyönyörű univerzumunk cukiságaiból. Ami önmagában nagyon is érdekes. Nem tagadom, csak ha az ember szembesül vele, hogy "Hoppá! Meg kell(ene) tanulnom a csillagok keletkezésének négy fázisát..." Akkor az ember szivesebben tenné inkább ezt a témkört az érdekes olvasmány kategóriába, mintsem a megtanulandók közé.

Az infó érettségim eddig ötös, a szóbeil résszel meg igyekszem még jobban felhozni a százalékot. Ezt azonban még nem tudom, hogy s miként fogom kivitelezni, ugyanis alig egy hónap van már csak hátra és a 20 tétel közül még egyetlen egyet sem tudok. Ez azért elég necces, de mentségemre szolgáljon, hogy bazi sok dolgom van. De megoldom. Mert meg tudom oldani!

Ja és hát... Vannak emberek, akiktől azért nagyon nem várnám el azt, hogy odamondogassanak. Az persze már más kérdés, hogy én mit várok el és mit kapok valójában. Mindössze 4 ponttal lett jobb egy "havernak" az érettségije mint az enyém. A "nagy" baráti körünkből az övé lett a legjobb és enyém lett a második legjobb. Erre édespofa módon megjegyzi, hogy "Háhh pedig ti még gyakoroltatok is rá.." Éreztem azt a csipkelődős hangnemet, szinte képen törölt. Ez az a fajta óvatosan a képedbe vágom, hogy ebben jobb vagyok üzenet. Igazából, nem értem erre mi szükség van. De most tök komolyan. Ha valaki rosszabbat ír nálam akkor nem beszólok neki, hanem befgom a pofámat és együttérzően meghallgatom. De nem? Pedig DE!

Áhh, inkább nem foglalkozom vele, magasról teszek rá, egy hét múlva már ez is csak egy képkocka lesz a múltamból.

UI:. Kéne valami új kinézet, de teljesen elszoktam ettől a kezelőfelülettől.. s nem biztos, hogy van idegzetem végignézni mi micsoda...

Annyi minden van a nyelvemhegyén, ami kikívánkozik belőlem, hogy azt sem tudom mégis hol kezdjem el. Mondjuk bevezetésként azzal kezdeném, ami legelsőnek eszembe jut.

Pár hete, az egyik évfolyamtársamat elnézve, észrevettem, hogy szépen kikerekedett.. Mondom, jó biztosan sokat eszik. De csak nem bírtam magammal és a többiek is azt beszélték, hogy hogy hízott meg ilyen hamar. Nekem az tűnt, fel hogy aki felszed néhány kilót, az nem csak a hasára megy, hanem mindenhova. Meg hogy túl kerek volt a hasa. Aztán eszembe jutott valami..., de biztosan csak ez az én egyik újabb téveszmém.. nem lehet terhes. Pár héttel később megint, nem bírtam nem észrevenni, aztán kiderült, hogy a tanári karban is erről beszélnek... osztályfőnök megmondta, nem terhes, mert osztályfőnöke a lánynak rákérdezett és azt mondta nem. De mégis. Asszem a múlt héten szülte meg a kislányát. Úgy csinálta végig ezt a 9 hónapot, hogy SENKI nem tudta mi van vele. Még az anyja sem! El tudja ezt bárki is képzelni? Mert én nem. Pedig van ilyen, és ha ezt mesélik nekem el sem hiszem, de mivel a saját szememmel láttam...

Szilveszterkor, ugye, kivételesen maradtam a nyugodt dolgoknál és kerültem a nyüzsgést. Nem mentem át T-hez mert nem volt kedvem. Most nem tudom, hogy emiatt-e vagy sem, de egyszerűen a kommunikáció mint kapcsolat megszűnt létezni közöttünk... de olyannyira, hogy szerintem őt ez annyira érdekli mint engem az, hogy a sivatagi rókának miért van nagy füle. Szóval semennyire. (Amúgy azért van, hogy nehogy megsüljön szegény, ezért hűti magát a nagy melegben.) Ott tartottam, hogy valami megváltozhatott, mert  ha én keresem, akkor ő soha nincs otthon, mert mindig egy másikkal megy el. Legyen a neve x, de teljesen mindegy. De ezzel nem lenne semmi baj, mert nekem is van másik baráti társaságom, de én igyekszem megtartani az egyensúlyt a kettő között. De ő az utóbbi időben LE SE ....... HOGY MI IS LÉTEZÜNK!! És az annyira biztos, hogy azt merem mondani ide a nyakamra a rozsdásbökőt, ha nincs igazam. Mára megbeszéltük, hogy lemegyünk... lassan egy hónap után. Erre... megint az x-el csinált programot. Én egész egyszerűen nem értem. De annyiszor vágott át már, hogy eljutottam arra a pontra, hogy azt mondhatom. Nem érdekel. Majd lesz valahogy, de hogy én befejeztem az is biztos. Nem fogok én könyörögni senkinek, a büszkeségem annál azért nagyobb. Szóval befejeztem. Különben a hazugságaiból is kezdett elegem lenni... pl. a mostani kifogása az volt hogy be kell menni Veszprémbe... ó hogyne, még jó hogy a mai nap beszélt D-vel, aki leadta nekem az infót én meg próbára tettem...  megbukott ja és nincs póttétel.

Már régen volt olyan film, ami annyira tetszett, hogy rengeteg régi élményt felébresztett bennem. :D A levelek Júliának című film viszont eszembe juttatta a táborban töltött időket. Éppen ezért újra megnéztem a Szlovéniában, Piran-ban és Velencében készült képeket. És úgy visszamennék most azonnal. Úgy volt, még jó pár hónappal ezelőtt, hogy majd feltöltöm a képeket, de a lustaság és egyéb elfoglaltság hatására ez elmaradt. Azonban most a nekem legjobban tetsző képeket kipakolgatom, és ha rossz kedvem van megnézegetem. :)

Nos..nos. Íme a 2011-es év második napja. Kivételesen most itthon szilvesztereztem, mert egy csepp hangulatom sem volt az egész bulizgatáshoz. Fogalmam sincs, hogy miért de ez van. Lassan itt van az érettségi is meg a nyelvvizsga ideje. Nagyon tudnám értékelni, ha végre meg kapnánk az infó tételeket. Sokkal nyugodtabb lennék, ha már birtokolhatnám. Mondjuk.... most! Az azért nagy segítség, hogy nem kell kidolgoznunk, mert már ez a része meg van a dolognak. A Karácsony nyugodtan és jól telt, sok finom sütit ettem és ezek után megállpítottam, hogy nincs több csoki... egy jó hosszú ideig. A szünetnek máris vége. Kezdek bekattanni az univerzum nagyságú vámpíros könyvektől, meg szerelmes, farkasos blablablától. Úgy érzem vámpírmérgezést kapok. Most valami jó kis szaftos krimit szeretnék vagy valami vértől tocsogó Stephen King remekművet. De nem is kell hogy tocsogjon :D Elég ha a frászt hozza rám. :P Anyu régen egy halom könyvet olvasott SK-tól, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy találok jó pár kötetet idehaza is. A szünidő alatt, annyi filmet néztem meg amennyit csak tudtam.