Pici örömökből lesznek a nagyok..

Nagyon úgy tűnik, hogy szinte megszűntem létezni a saját kis világomban. Nem tudom, hogy a fenébe van egyeseknek idejük arra hogy, egész nap (hétköznapokon leginkább) a gép előtt üljenek??! Mert egyszerűen elékpzelésem sincs, hogy van erre lehetőségük. Vagy hatalmas mázlisták és szivacsaggyal rendelkeznek, vagy szimplán nem foglalkoznak mással csak a fészbúúkkal, vagy nekik egy nap nem 24 órából áll hanem 48-ból. Én spec. estére már hulla vagyok és a legkevésbé sincs kedvem ideülni...Több okból is. Mondjuk, ami mostanság igen zavar, az az hogy egyesek, minden kis apró jelentéktelen (DE OLYAN SZINTEN JELENTÉKTELEN..) dolgot megosztanak másokkal, hogy az agyrém. A héten volt az elsősök beavatása. Utána mindenki a hatosban kötött ki. Pár óra múlva, mindenki imádott mindenkit. Azon csodálkozom, hogy a rendőrök nem jöttek ki. Mert úgy kb. a társaság 3/4-e 18 alatti volt és elég hangos volt a társaság. E semmit nem ivott, mert általában nem szokott és amúgy is szar kedve volt.. én meg más söréből kortyoltam egyet-kettőt. Ahogy elnéztem a társaságot az jutott eszembe, hogy ezek másnapra rohadtul nem fognak emlékezni semmire. Aznap nem tudtunk egyszerűen bejutni a WC-re, ezért sétáltunk 200 métert, a kiserdőig... :D

A mai napom egészen jó volt, pici örömök értek, olyanok amik más számára talán jelentéktelenek, de nekem mégis sokat jelentenek. Így lett nagy öröm. :D Szerintem a pici örömökből lesznek a nagy örömök. :)

Időközben végeztem a Hősökkel és most eszméletlenül nagy hiányérzetem van. :'(:'(

Megyek is tanulni..mert van egy halom... de már csak egy hét és VÉGE... egy időre legalábbis biztosan. x)

Tegnap nagyon különös dolog történt velem! Bent ültünk az autóban a két húgommal meg anyuval és az egyik rokonnal... Beszélgettek én meg okosan hallgattam.. A telefonom a zsebemben volt, billentyűzáron. Egyik percben anyu telefonja el kezdett csörögni. Elővette és felolvasta a hívó nevét. Az én nevemet! Anyu felvette én meg még fel se fogtam a dolgot. Lenéztem a zsebemre és a telefonom világított. Olyan falfehér lettem, és nem kaptam levegőt. Rettenetesen furcsa érzés fogott el, az egész légkör megfagyott számomra. Először is! Nem nyomódhatott be a gomb! Úgy biztosan nem, hogy feloldja a billentyűzárat, ugyanis több gombot kell lenyomni egymás után! Ráadásul NINCS gyorshívó gombom! Tehát ahhoz hogy anyut fel tudjam hívni. Ahhoz minimum 6 lépést kell megtennem! És az ki van csukva, hogy ez véletlen benyomódásokkal sikerüljön! Szóval kicsit kiakadtam.. A hideg kirázott, nagyon fura volt! És nem, nem vagyok paranoiás!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.