Oh my god!

Vagy több mint két éve nem voltam beteg, amióta a doktorbácsi, drága lélek, kilopta a torkomból a gyerek korom óta, kínzó páros szervemet, a mandikat. Na tessék azóta max. a megfázás az, ami legyűrt. Ehhez képest ami, tegnap megtámadott, az valami iszonyatosan vad dolog. :D Szerencsére már jobban vagyok. Tegnap, hétre felgyalogoltam zombiként az orvoshoz. Igaz, hogy fél nyolckor kezdődik a rendelés, de nem akartam sokat várni, mert ugye számot kell húzni. Nah, de így is csak második lettem... de nem ez volt a gond. Ahhoz képest, hogy 7:30-ra, van írva a rendelés kezdete, a drága doktornő beállított. 8:20-kor. Hát kössz. Én meg élet-halál között émelyegve ültem több mint egy órát. Hát ilyen nincs, napi 4 órát dolgoznak, de csesznek bejönni időben. Ez pofátlanság! (Most lenne, mit írnom a mai egészségügyről, de ehhez fáradt vagyok és csak ideges lennék.) Mást persze rögtön, ketté tépnek, ha késik a munkahelyéről. Ha meg diákként késel...hajajj. Nah, de bejutottam, és megvizsgált, lenyomta a torkomon a fagyipálcikára hasonlító izét, és megállapította, hogy piros a torkom. Fú, kössz az infót, de ha ezt nem mondja szerintem rá sem jöttem volna. Felettébb meglepő... nos. Felírta a receptet, és miután megírta, felemlte tekintetét, és 3 percen keresztül arról beszélt az asszisztensének, hogy szerencsére nem mosta el az eső a tegnapi grill partit, és hogy olyan szép volt. Én meg idegesen, forgolódtam, és vártam, hogy mehessek már végre. Nem tartozik rám, hogy tegnap mivel volt elfoglalva, és nem is érdekel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.