Kérem vigyázzanak! Az ajtók záródnak!

 Vagy sokkal inkább csapódnak?! Véleményem szerint bevágódnak, akkora robajjal, hogy a holtak forognak a sírjaikban. Tegnap már nem volt időm, feljönni. Így hát most írom le a tapasztalataimat. Hát igen 2 óra 45 perc vonaton töltött zötyögés után felértünk. Metróztunk, lefelé a mozgólépcsőn nem bírtam egyszerűen lenézni, mert azonnal megszédültem, az öreg néni mellettem állt és lefelé bámult szemrebbenés nélkül, annak persze nem okozott semmiféle gondot. Én meg attól féltem, hogy legurulok..szóval elég rendesen kapaszkodtam. Közrejátszott az is talán, sőt egészen biztos, hogy a Végső Állomás 3-ban, is a metrón történtek dolgok... amire az ember egyáltalán nem számítana. (Aki látta azt tudja, aki meg nem NÉZZE MEG! Érdemes. Már aki szereti a horror féléket) Olyan szinten fel van gyorsulva ott az élet, hogy kettőt nyelni nem tudok, annélkül hogy el ne sodorjanak, bár most nem voltak túl sokan. Alighogy beszállok, már be is vágódnak az ajtók. Hát, igen Bp. Füredhez képest, iszonyatosan gyors, és ehhez elég nehéz volt hozzászoknom. Arról nem is beszélve, hogy a drága öreg nagymami, félrelök, és átszáguld a bal karomon, eközben kiabál. "Jaj a metróm, jaj!" Semmi gáz, ne is zavartasd magad végülis percenként, jön a metró, de semmi gond. Te azért nyugodtan lökjél neki a falnak. Ja és tisztázzuk a dolgokat, az nem a te a metród... Oké elnéző vagyok, biztosan elgurult a gyógyszere. Végigjártuk az állatkertet, figyelembe véve, hogy ez a fővárosi állatkert, hát csalódtam. A Veszprémi ezerszer jobb, ez olyan szétesett, meg minimum panda mackót, koalát, meg kengurut vártam. Nem pedig ennyi majmot. Há' na ne má'. A jegesmedve, meg a fóka, és a zsiráf az ami, nincs a vp-i állatkertben. Az szép és rendezett, de komolyan. Na de ez..hát olyan, mintha oda lenne cseszve aztán kész. Komolyan mondom többet vártam, mindegy a zsiráf cuki volt, legalább ezért megérte. De osztottam szoroztam, és az jött ki hogy megérte. Alaposan kifáradtam, és kb. úgy estem be az ágyba.

Ma voltam strandon, családdal. Hát fél kettő felé, a szó szoros értelemben körbeült valami német csapat. Hogy azok mennyit és milyen hangosan visongattak. ÚR ISTEN! A fejem kezdett megrepedni, ezek tényleg genetikailag ilyen ordibálósak?! Vagy ez népbetegség? Már majdnem felordítottam, kuss legyen már. De ez fölösleges... Uhh. Jah, és nyugodt szívvel mászkál a gyékényemen az a kis szarjankó. Olyan de olyan szívesen kigáncsoltam volna... A víz elég hűvös volt, de idén szerintem már nem is megyek. Nincs is kedvem meg az idő sem az igazi. És csak most szembesülök azzal, hogy itt a SULI. Fel se fogtam..hogy ilyen hamar vége a nyárnak...és én még itt panaszkodtam, hogy nem fogom kibírni...nem baj. Jó lesz már. Kell a változás.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.