Pár napja újra elkezdtem olvasni az Alkonyatot. Most valahogy olyan egészen más, mint amikor legelsőre mélyedtem bele, megmagyarázni nem tudnám, de valamiért mégis így érzem. Ma voltam Veszprémbe és vettem egy normális lábbelit, ami egyáltalán nem hasonlít a konzerv tornacipőkre. *hálleluja* Annyira vicces, hogy mindenki egyedi akar lenni, közben meg mindenkinek ugyanaz kell, és mindenki ugyanúgy néz ki. Hát ez igazán egyedi. Azt vettem észre, hogy egy éve.. kb. minden lánynak szőke haja volt, jelenleg meg.. mindenki fekete kleopátra fazonú hajat vágat. Lehet csak nekem tűnt fel és csak engem zavar (olyan értelemben, hogy összekeverem az embereket) de én általában minden kis apró változásra felfigyelek. Különben meg az arcmemóriám rendkívül jó. Legalábbis a tapasztalatok mind ezt mutatják. Megismertem a saját ovis társaimat is, miközben nekik fogalmuk sem volt róla, hogy én ki vagyok. Na jó, derengett neki amikor elkezdtem mesélni a sztorikat, de hát akkor is na. Bár a nevek kevésbé ragadnak meg, de az arcokat sosem felejtem el. Tanulnom is kéne, mert utálom ha vasárnapra marad minden.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.