Dobok egy szmájlit

Áh egy újabb gyöngyszem a héten, a péntek. Péntek délután a legjobb, ennél jobb nem is lehet, hogy miért azt nem tudnám megmagyarázni, de így van. Olyan nyugis, gondtalan, már ha a hugaim megpróbálnák befogni a szájukat, és nem kinyírni egymást. Mindig is idősebb FIÚtestvért akartam, de nagyon úgy tűnik, hogy lekéstem már ezt a dolgot. Pedig milyen klassz lenne. Ehelyett van két hugom, akik egyik percről a másikra képesek felhúzni a veszekedésükkel.

Tegnap voltunk színházba, a Bugyogón. Hát kár volt. Nem igazán értettem miről van szó, mondjuk oda se figyeltem nagyon meg fáradt is voltam, csak néztem ki a fejemből. Aztán a hazafelé zötykölödés közben még Bánk bán-t olvastam, mint egy őrült. Úgy le lettünk baszarintva, szerdán, amiért "ezt a csodálatos nemzeti drámát" még nem olvastuk el. Hát most nem azért, de mit gondol hazaérek 3-ra, tanuljak 2.5 órát meg még olvassak is, és vágjak hozzá jóképet? Feleségül ne vegyem?

Újabb könyvvel gazdagodtam, méghozzá a Battle Royale-al. Ígéretet tettem, hogy most egy jó darabig - mondjuk, amíg ki nem jön a BD -, nem fogok könyveket kérni.

Úgy örültem, hogy olyan jó meleg, van egy szál pólóban jöttem haza, nem is kellett a kabát sem. Szívtam magamba a D vitamint :Đ Angolórán teszteltem a szemhéjam fényáteresztő képességét.

Unom ezt a kinézetet, és kellene valami új van is egy-két elképzelésem, de mára már nem sok energiám maradt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.