Köszönjük Ben Franklin
2010.03.29. 19:13
Tény, hogy én nem sipákolok a koránkelés miatt, kit érdekel, úgy is fel kell emelnem a hátsóm, nem? Akkor meg fölöslegesen pazarlom az energiám a hisztizésre. Megszoksz vagy megszöksz!
DE...
Anyu bejött, hogy jó lenne, ha méltóztatnék végre kikelni a pihe-puha ágyból. Mi volt erre a válaszom. /Menj ki, én még alszom, nem érdekel!/ Olyan dühös lettem, de aztán rászántam magam a dologra. Kimentem a fürdőbe megfogtam a fogkefémet, és bámultam a tükörbe, elfelejtettem mit is akartam tulajdonképpen. Aztán eszembe jutott, fogat mosni. Összeszedtem magam.. olyannyira hogy folyékony szappant nyomtam a fogkefémre!! Azért ez súlyos, aztán köszönetet mondtam Ben Franklinnek, aki kitalálta azóraátállítosdit. Az élet aprócska örömei.
A nap további hátralévő részében írtam egy borzalmas kémia dolgozatot, milyen jó is hogy az ember órákon át tanul egy dolgozatra, és a tanárnő teljesen mást kérdez, meseszép! Aztán kikaptam a négyes német témazárómat is. Jaj, már csak 3 napot kell kibírnom a poros iskolapadokban és vége! Legalábbis öt napra. Azt tervezem hogy a szünetben csinálok egy amolyan balatoni bicajozást. *___* Dori, merem remélni hogy jössz!
Csók a kobakokra!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.