Azt se tudom minek ez a cím...

"A hatvanas évek külvárosi Londonjában élő Jenny (Carey Mulligan) még nincs 17 éves. A ragyogóan okos és csinos diáklány franciául tanul, csellózik, és Oxfordban készül folytatni tanulmányait kissé vaskalapos apja (Alfred Molina) legnagyobb örömére, közben a felnőtt életről álmodozik Juliette Greco lemezt hallgatva hálószobájában. Egy nap megismerkedik a harmincas Daviddel (Peter Sarsgaard), aki autóján hazaviszi az esőben ázó lányt. A találkozásból hamarosan románc lesz. A kifinomult férfi olyan életstílussal ismerteti meg Jenny-t, amiről addig csak álmodott. Az éttermek, színházak, aukciók, lóversenyek, vidéki kiruccanások és a szerelem forgatagában Jenny kezdi elveszíteni érdeklődését a tanulás iránt, és ez ellen David simulékony modorától elkápráztatott konzervatív szülei sem tiltakoznak. Bár Oxford már kéznyújtásnyira van, otthagyja az iskolát, és az új életre készül, amikor egy nap többtonnás sziklatömbként rászakad az igazság. Szembe kell néznie a kérdéssel: mit akar kezdeni az életével?"

Nem rossz film, ha értékelnem kell. Bár volt néhány apróság, amit valahogy az én gyomrom nem akart megemészteni. Mint például ott volt a a Jenny-vel egykorú Graham.. Jenny apja egész egyszerűen nem bírta a gyereket, csak azért mert nem akart egyetemre menni azonnal, hanem egy évet halasztani akart és ezt az apuka nem nézte jó szemmel. Meg hát a gyereknek nincs is pénze... De azt, hogy Jenny meg a 30-as éveiben járó férfi, David "összejönnek" ahhoz egy rossz szót nem szólt, se anyu se apu. Vagy ez akkoriban tök normális volt?? Mert számomra nem az.. és látszik, hogy itt is a pénz dominált, meg hogy hejj de sármos, és kifinomult, ami nem is lett volna rossz, csak éppen nem ez volt a valóság. Szóval mindenképpen elgondolkoztató film, ha azt vesszük és a színészi alakítások is nagyon tetszettek. Főleg, hogy ezt az élet írta nem pedig egy unatkozó akárki. Amivel nem voltam kibékülve, az a vége volt. Bosszús voltam mert összecsapták, az utolsó jeleneteket és ezt szerintem nagyon nem kellett volna.

Ma korán keltem, mert ma meló van és hajat is kellett mosnom, mert hétfőn a Balaton olyan frizurát varázsolt, hogy az eszméletlen. Meg a melegtől egyszerűen lehetetlenség aludni, annyira utálom, hogy nem tudom magam kipihenni... Mostanában 11 felé alszom el, de van mikor már éjfél felé jár, nagyon rossz. Fáradt vagyok. Na, de ma megnézem a Szerelmünk lapjait, ami egy jó nagy adag könny és nyál, de érdekel a film. :D Az utóbbi időben amúgy is kicsit elegem lett a horror filmekből. Rachel McAdams pedig az egyik kedvencem.

Megyek is, mert még olvasok egy kevés Bűbájos Mary-t meg Tetovált lányt. Aztán Family Guy meg Szerelmünk lapjai némi ebéd és már mennem is kell. Pápá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.