szösszenet

Ahh.. Totálisan kész vagyok. Energiám szintje meglepően alacsony. 3 tétel hiányzik még, de már falramászom. Miért van az, hogy mindig az utolsó körök a legnehezebbek? Amikor már előtted a cél, látod a fényt az alagút végén, mindig akkor kell a legjobban küzdeni. Meglepő módon a könyvtár tételtől kapok fejfájást, amiről azt hittem, ohh ez pite könnyű. Nem mintha nehéz lenne, de olyan elviselhetetlenül és kegyetlenül unalmas, hogy az embertelen. Alig várom, már hogy vége legyen, mert addig nem tudok megnyugodni és mással foglalkozni.

Tegnap este, mivel nem tudtam aludni, gondolkodtam. Közben eszembe jutott, hogy mennyire hiányzik nekem egy weboldal, amit szerkesztgethetek, ami csak az enyém. Eszembe jutott, amikor a nagy Sims-es korszakomat éltem és még ha nem is tudtam sokat a honlapszerkesztésről, sikerült összehoznom egy oldalt. Amit a számlálóból ítélve szerettek is. Hiányzik az az izgalom, amikor bekukkantok a vendégkönyvbe, hogy írt-e valaki. Hogy kérdeztek-e valamit, hogy tudok-e valamiben segíteni esetleg. Jó volt az tudat, hogy amit csinálok az másoknak tetszik értékelik és szeretik. Természetesen voltak olyanok is, akik nem éppen elismerő szavakkal illették a munkámat, az időt amit belefeketettem, de hát ilyen mindig van. :D Nem lehet mindenkinek megfelelni és hát nem is akarok. Azt is tudom, hogy minden emberben benne van a kis sárga szörny, aki néha-néha előbukkan. Az sem utolsó dolog, hogy ezáltal sok emberrel megismerkedtem. S ha belegondolok, miféle konkurenciaharcok folytak. :D Hát igen, ez mind-mind már csak történelem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.