Találtam egy tök jó oldalt. www.couchsurfing.org Hogy mi a lényege? "Kanapéfoglalás" Nagyvonalakban annyi lenne, hogyha regisztrálsz a fentebb említett oldalon, olcsó pénzért utazhatsz a világ bármely pontjára. Azaz, mint ahogy látni lehet, már nagyon sok tagja, van ennek az oldalnak. Rengeteg embert ismerhetsz meg, különböző helyekről. Na már most, ha te mondjuk Indiába, akarsz eljutni, akkor megkeresed azokat a felhasználókat, akik ott élnek. Aki neked mondjuk szimpatikus, annak írsz egy levelet, hogy szeretnél nála megszállni, és hogy neki mikor lenne jó, lehet-e és egyebek. Ez így elég érdekes. De ennek az oldalnak, pontosan az a lényege, hogy csak az oda és vissza jutást kell kifizetned, a szállás ingyen van. Közben megismerheted a kultúrát, és magát a szállásadódat is. Akár, még indegenvezetőként is végigkísérhet az adott városon. Természetesen ez kölcsönös, és ahhoz hogy regisztrálj, fontos, (legalábbis szerintem), hogy te magad is tarts fent egy "kanapét" vendégednek. Én ha tehetném, azonnal mennék, de sajnos ehhez még kicsi vagyok..:/

|19:16| Itt. Megint.

Annyira, de annyira tud idegelni, az a sok idióta, "menő" szlogen. Már nagyon utálom, hogy dikk, meg more, meg az ilyen felkapott hülyeségek. A mostani őrlet az, amit minden második oldalon vélek felfedezni az az OMG rövidítés, hát nemááár, uh. Ha annyi egy forintosom lenne (ami már nincs :D), mint ahányszor találkoztam ezzel az új "cuki" dumával, akkor én már Hawaii-on lennék... Én nem bírom, ki idegesít, meg az is eléggé fel tud spanolni, ha valakinek minden második szava a b*meg. Az a vicc az egészben, hogy röhögök rajta, és azt mondogatom hála Istennek, hogy nem ő vagyok, Istenem köszönöm. Köszönöm! Mondhatom oltári nagy szókincsel és értelemmel rendelkezik. Ami a legviccesebb az egészben, hogy olyan témához, mondathoz, is oda biggyeszti azt a drága szót, amihez még csak köze sincsen. Olyan "közel" állnak egymáshoz akárcsak, én meg a fizika. Oké... lenyugodtam, abbahagyom, leállok. Új kinézet került fel. És az oldalam hamarosan megnyitja kapuit ">

 Vagy sokkal inkább csapódnak?! Véleményem szerint bevágódnak, akkora robajjal, hogy a holtak forognak a sírjaikban. Tegnap már nem volt időm, feljönni. Így hát most írom le a tapasztalataimat. Hát igen 2 óra 45 perc vonaton töltött zötyögés után felértünk. Metróztunk, lefelé a mozgólépcsőn nem bírtam egyszerűen lenézni, mert azonnal megszédültem, az öreg néni mellettem állt és lefelé bámult szemrebbenés nélkül, annak persze nem okozott semmiféle gondot. Én meg attól féltem, hogy legurulok..szóval elég rendesen kapaszkodtam. Közrejátszott az is talán, sőt egészen biztos, hogy a Végső Állomás 3-ban, is a metrón történtek dolgok... amire az ember egyáltalán nem számítana. (Aki látta azt tudja, aki meg nem NÉZZE MEG! Érdemes. Már aki szereti a horror féléket) Olyan szinten fel van gyorsulva ott az élet, hogy kettőt nyelni nem tudok, annélkül hogy el ne sodorjanak, bár most nem voltak túl sokan. Alighogy beszállok, már be is vágódnak az ajtók. Hát, igen Bp. Füredhez képest, iszonyatosan gyors, és ehhez elég nehéz volt hozzászoknom. Arról nem is beszélve, hogy a drága öreg nagymami, félrelök, és átszáguld a bal karomon, eközben kiabál. "Jaj a metróm, jaj!" Semmi gáz, ne is zavartasd magad végülis percenként, jön a metró, de semmi gond. Te azért nyugodtan lökjél neki a falnak. Ja és tisztázzuk a dolgokat, az nem a te a metród... Oké elnéző vagyok, biztosan elgurult a gyógyszere. Végigjártuk az állatkertet, figyelembe véve, hogy ez a fővárosi állatkert, hát csalódtam. A Veszprémi ezerszer jobb, ez olyan szétesett, meg minimum panda mackót, koalát, meg kengurut vártam. Nem pedig ennyi majmot. Há' na ne má'. A jegesmedve, meg a fóka, és a zsiráf az ami, nincs a vp-i állatkertben. Az szép és rendezett, de komolyan. Na de ez..hát olyan, mintha oda lenne cseszve aztán kész. Komolyan mondom többet vártam, mindegy a zsiráf cuki volt, legalább ezért megérte. De osztottam szoroztam, és az jött ki hogy megérte. Alaposan kifáradtam, és kb. úgy estem be az ágyba.

Ma voltam strandon, családdal. Hát fél kettő felé, a szó szoros értelemben körbeült valami német csapat. Hogy azok mennyit és milyen hangosan visongattak. ÚR ISTEN! A fejem kezdett megrepedni, ezek tényleg genetikailag ilyen ordibálósak?! Vagy ez népbetegség? Már majdnem felordítottam, kuss legyen már. De ez fölösleges... Uhh. Jah, és nyugodt szívvel mászkál a gyékényemen az a kis szarjankó. Olyan de olyan szívesen kigáncsoltam volna... A víz elég hűvös volt, de idén szerintem már nem is megyek. Nincs is kedvem meg az idő sem az igazi. És csak most szembesülök azzal, hogy itt a SULI. Fel se fogtam..hogy ilyen hamar vége a nyárnak...és én még itt panaszkodtam, hogy nem fogom kibírni...nem baj. Jó lesz már. Kell a változás.

Na lássuk csak... Ma voltam, Veszprémbe. Össze-vissza mászkáltunk, és most konkrétan nem érzem a lábaimat, és arra is lusta vagyok, hogy megemeljem a kezem. Ennek ellenére megeröltettem magam, és itt vagyok. Pár nap kimaradt ugyan, de nem nagy a veszteség, mert ugye, itt soha semmi nem történik... Iskolakezdéshez bevásároltunk, hát én kezdtem kicsit besokallni már. Ott tartottam, hogy kirohanok az utcára. Nekem kb. kellett 6 db füzet, a két hugomnak meg vagy 50. Jó, igaz hogy "kicsik" na de öregem. Hát, ki voltam akadva. Aztán vettem egy pólót. Hát rám nem kell sokat költeni, ritkán kap el a hév, hogy úristen, nekem ez kell. Szóval nem hisztizek egy 8000 Ft-os pólóért, és nem is várom el, hogy megkapjam. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretek vásárolni, csak hogy nem vagyok az a ruha mániás. Aranyközépút. Ahogy azt Horatius is mondaná :D :D. Nah nem hülyeség ez az iskola. :D Nem hiába járok oda. Holnap, ha minden igaz megyünk Budapestre. Állatkertbe... Jövök majd beszámolóval.

Voltam tegnapelőtt (vagy nem??) DM-be meg Rossmannba, meg kínaiba is benéztem, de semmi használható dolgot nem találtam. DM-be vettem szempillaspirált. Aztán, meg egyik nap (ha én azt tudnám mikor) vettem lent a parton, fülbevalót. Olyan picit, ami most nagyon "menő". Egy gyíkot, és két holdat. Nem pont ilyet akartam, de ez lett belőle. Végül is mindegy, megérte.

Most tovább szerkesztgetem az oldalt, és hamarosan megnyitom :P Bár azt mondhatnám, hogy a felénél tartok... sajnos nagyon nem -.-

Mostanság elég nagy kedvet kaptam az olvasáshoz. Nézegettem a neten, mit ajánlanak. Hát nem mondom, kapásból 10 olyan könyvet találtam, amit most azonnal megvennék, a tartalma alapján. Egyet emelnék ki ami egészen mély témát, gondolatot boncolgat. (legalábbis a vélemények alapján)

Sarah Dessen: Tökéletes

Egy fiú aki tökéletes, és egy lány aki azzá akar válni. Persze azért nem teljesen ez az egész történet, de mivel még nem olvastam, és ezt a pár sort amit ismertetőként olvastam, nem kívánom leírni. Ha érdekel -> google.

A lényeg amiért elgondolkodtam, hogy vajon létezik-e olyan hogy tökéletes?! Tegyük fel, hogy igen. Gondoljunk csak bele, biztosan azt akarjuk, hogy tökéletesek legyünk és minden az legyen? Én nem. Az biztos. Ha pl. mindenki zseni lenne... akkor megszűnnének a kivételek, akkor minden átlagos lenne, minden unalmas lenne! És akkor mindenki pontosan ugyanolyan lenne, és nem lennének hibák. Mert, a hibák igenis azért vannak, hogy kijavítsuk. Akkor nem kell küzdeni semmiért. Nem tudom, másnak ez mennyire imponál, én azonban biztosra veszem, hogy nem örülnék neki. Az egész egy nagy sablon lenne. Nincs egyediség, nincsenek különböző tulajdonságok. A rossz tulajdonságok is megszűnnének. Ezzel, nincs is baj, de ez nagyon egyhangúvá, unalmassá válhat. Hát nem tudom... ha a világnak tökéletesnek kellene lennie, akkor az is lenne már nagyon régóta.

Vagy több mint két éve nem voltam beteg, amióta a doktorbácsi, drága lélek, kilopta a torkomból a gyerek korom óta, kínzó páros szervemet, a mandikat. Na tessék azóta max. a megfázás az, ami legyűrt. Ehhez képest ami, tegnap megtámadott, az valami iszonyatosan vad dolog. :D Szerencsére már jobban vagyok. Tegnap, hétre felgyalogoltam zombiként az orvoshoz. Igaz, hogy fél nyolckor kezdődik a rendelés, de nem akartam sokat várni, mert ugye számot kell húzni. Nah, de így is csak második lettem... de nem ez volt a gond. Ahhoz képest, hogy 7:30-ra, van írva a rendelés kezdete, a drága doktornő beállított. 8:20-kor. Hát kössz. Én meg élet-halál között émelyegve ültem több mint egy órát. Hát ilyen nincs, napi 4 órát dolgoznak, de csesznek bejönni időben. Ez pofátlanság! (Most lenne, mit írnom a mai egészségügyről, de ehhez fáradt vagyok és csak ideges lennék.) Mást persze rögtön, ketté tépnek, ha késik a munkahelyéről. Ha meg diákként késel...hajajj. Nah, de bejutottam, és megvizsgált, lenyomta a torkomon a fagyipálcikára hasonlító izét, és megállapította, hogy piros a torkom. Fú, kössz az infót, de ha ezt nem mondja szerintem rá sem jöttem volna. Felettébb meglepő... nos. Felírta a receptet, és miután megírta, felemlte tekintetét, és 3 percen keresztül arról beszélt az asszisztensének, hogy szerencsére nem mosta el az eső a tegnapi grill partit, és hogy olyan szép volt. Én meg idegesen, forgolódtam, és vártam, hogy mehessek már végre. Nem tartozik rám, hogy tegnap mivel volt elfoglalva, és nem is érdekel.

Itt lesz az ideje, mert ebből már nagyon elegem van. Az utolsó egy hónapot, még ellustulom, és nem érdekel, de aztán muszáj lesz változtatni, több dolgon is. Valódi felüdülés lesz, ha a suli elkezdődik. 25.-én mennem kell a könyvekért, 31.-én meg évnyitó...fel kell írnom mert tuti, hogy elfelejtem amilyen tökkelütött vagyok néha. Olyan jó most az idő, enyhén hűvös és Nap mentes. Egyáltalán nem bánom, amúgy sem megyek már az idén strandra. Legalábbis nagyon úgy néz ki. Most éppen semmi nem terheli az agyműködésem, ezért nem tudok mit írni. Nem jut eszembe semmiféle téma amit boncolgathatnák.