Balszerencse kondenzcsíkja

Húzom magam után a sz*r jelzéssel ellátott napokat. Eszméletlen. Fel sem tudom sorolni, mennyi minden történt velem, és hát nem is igen akarok emlékezni rá, szóval ezt inkább hanyagolnám. Kedd volt talán a legjobb nap, amikor Farsang alkalmából az a megtisztelő feladat jutott, hogy készítsünk plakátot. Délután meg is csináltuk, de szakadtunk a sok hülyeségen. Mint pl. Itt a farsang áll a bál keringőzik az apád. Vagy, hogy After Party a Hatosban. :D Rá kellett volna írni, de az biztos hogy nem díjazta volna a tanári kar. Noha ez most nem túl vicces, számomra akkor mégis az volt. Aztán szerdán színházba is voltunk. Pillantás a hídról. Nekem ez most kifejezetten tetszett és hát na művelődni nem árt... :D Főleg egyes emberkéknek... Csütörtökön teljesen lemerülök és pénteken meg már annyira szenvedek, hogy azt videóra kéne venni.

Ma ma ma ma. Péntek. És most innentől - itt meghúzom a határt -, NINCS több, hülye idióta szerencsétlenkedés, és röhejesen béna helyzet. Elég! Teszek róla, muszáj! Nem fogok szenvedni vége! Optimizmus korszaka következik! Miért? Mert én azt mondtam! Punktum. Bár, még a jövő hét elég rázós lesz... :| :S

Megyek az Avatarra, már vagy egy hónapja ezt tervezzük. De végre maa.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.