maryy írta

/Miért van az, hogy egy darabig megfelelő vagyok, aztán később meg már akár meg is dögölhetnék, akkor sem foglalkozna vele.. Emlékszem nyár vége volt, már mindenki javában készült a sulira, és az ősz beköszöntére. Aztán történt valami, ami teljesen felbolygatta az életét. Azokban a napokban szinte minden nap beszéltünk, és kérdeztem mi van vele. MERT ÉRDEKELT, HOGY VAN! Nem a felszínes körök lefutása végett, nem ez a célom, engem tényleg érdekelt és sajnáltam segíteni akartam. Persze azalatt az egy hónap alatt volt olyan amikor a legkevésbé sem akartam beszélgetni, de ezt egy szóval sem említettem. Eszem ágában sem volt még egy lapáttal rátenni, ilyenkor inkább csöndben hallgattam. Rendeződtek a dolgok, azalatt az egy hónap alatt, minden rendbe jött. Többé már nem írt csak nagyon ritkán, ha meg én írtam neki akkor egy 30 percet minimum várnom kellett, mire méltóztatott reagálni, ráadásul akkor sem beszélgettünk túl sokat, mert mennie kellett. Találkozni sem akart, mert nincs ideje, legalábbis ránk nincs, másokra bőven jut. Teljesen megváltozott../

Erről ennyit..

Miért? Miért? Miért írunk a héten, bioszból, matekból, fizikából, kémiából, németből, angolból, és nyelvtanból? *közröhej*

Off.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.