lol

Na a mai nap monotonitását az oltári nagy vihar tette izgalmassá. Utolsó órán rázendített én meg ott hüledeztem a padban, hogy te jó édes élet, mégis hogy fogok én hazajutni. Fruzsival megbeszéltük a dolgot, loholunk egészen hazáig. Első körben a fejemre húztam a kabátom, a táskám pántját a lehető legkisebbre állítottam, hogy ne lengjen túlságosan ide-oda, mert akkor biztos a zakózás. Kiléptünk és rohantunk, akkora locs-pocs volt, mindehol, hogy azt sem tudtam hova lépjek, közben égszakadás és földindulás. Elértem a házunk elé, levettem a cipőmet, mert már annyira tocsogott benne a víz (tornacipő, áldásos), hát mintha vödörből öntöttem volna ki a vízet... Zokniba rohantam végig a lépcsőházig, kezemben a cipőmmel... gondolom vicces látvány nyújtottam. A lényeg, hogy totálisa eláztam minden ruhadarabom tocsogott a H2O-tól... Ennyit a máról :Đ

Holnap fizika tz. *halál*

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.