Tunyacsááp [:

Alig bírom már a napokat elviselni, most már csak a túlélésre játszom (akárcsak Bear Grylls), nem pedig "a minél hasznosabban töltsük el a napokat" játékot játszom. Különösebben nem érdekel már semmi, annyira le vagyok fáradva és a közel 30°C sem segít ezen. Az osztályomból is elegem van..unalmasak..fárasztóak..és ezek a sulis haverságok sem többek "kell valaki, akivel eltöltöm az időmet" szindrómánál. És ebből már elegem van. Most is lenne jó pár példám, de nem érzek kellő erőt a lepötyögésükhöz és őszintén annyira nem is fontos, hogy ezen rágódjak. Megtanultam ezt kezelni, mert a kényszer nagy úr és rájöttem, hogy nem fogok ezen tépelődni, mert bazi fölösleges. Csodákra képes egy kis vállrándítás...

Ha már a szerencse elpártolt tőlem és az én nevem nem szerepelt a szerencsések között, attól én még büszke vagyok magamra. Különben meg egy könyvespolc őrző szörnyecskével gazdagabb lettem, aminek azért örülök, mondjuk úgy hogy afféle sovány vigaszdíj. Legalább a könyveim biztonságban vannak. :)

Ma voltunk lent a strandon az osztállyal. Röpiztünk, feküdtünk a fűben, meg ehhez hasonló dolgokkal töltöttük az időt. Még a Balaton hőmérsékletét is ellenőriztem a lábaimon és megállapítottam, hogy kedvező, legalábbis számomra. Teljesen kiszívta az energiám a napsugárzás, rettenetesen fáradtnak érzem magam. Az arcom piros színben pompázik és a legfantörpikusabb az egészben, hogy a napszemüvegem helye enyhén meglátszik. [: A kezeim is kaptak egy kis színt és merem remélni, hogy nem kaptam napszúrást.

Most vettem csak észre, hogy lassan 1 éve blogolok folyamatosan..hosszú idő. :J

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.