Höhö. A mai napom maga volt a tökély, ami elég ritka manapság, mivel valami oknál fogva, annyira nem tudok mit kezdeni magammal, hogy az őrületbe kergetem saját magam és a körülöttem lévőket is. Észrevettem, hogy a legnehezebb mindig mindenben az utolsó képzeletbeli körök lefutása. Úgy értem vegyük a tanévet, mikor szenved leginkább a diák? Amikor már csak 2-3 hét van vissza az egészből, de ez nem csak erre vonatkozik úgy gondolom hanem az élet minden más területén az utolsó időszak mindig a legnehezebb.. ennek vajon pszichés oka van? Az utóbbi napokaban minden a NEM ÉRDEKEL illetve, a LESZAROM kategóriába tartozik, nem mondhatnám, hogy ez egy előnyös tulajdonság, de ha már én ebben szenvedek gondoltam készítek egy gyors közvéleménykutatást. Megtudtam a nagy igazságot, miszerint mindenki ugyanezt gondolja!! Sőt, van aki még ennél is negatívabb. Ma voltunk fogászaton, a szokásos pofavizitek elég unalmasak, de legalább nem kell órán punnyadni. Kikaptuk a fizikát... 4-es LETT. 4-ES!!!!!! :O Anyám! El sem akartam hinni, ráadásul egy pont híján ötös. o.O De ez már egy csöppet sem érdekelt, mert FIZIKÁBÓL 4-es? Képtelenség, de mégis *______* Wááá teljesen felvillanyozódtam.

Ezt, az oldaldoboz hirdetést pedig mindenképpen ki kellett raknom, hisz könyvutalványt nyerhetek. *-* És mivel imádok olvasni, nem hagyhatom ki ezt a lehetőséget, főleg hogy lassan Guttenberg találmánya már a múlté az e-booknak köszönhetően, ami egyáltalán nem tetszik. :/

Pénteken dupla fizika várt volna rám - előttem van ahogy sunyi mosollyal nyitja az ajtót a fizika mumus és vigyorogva engedi be mindannyiunkat tudva, hogy nincs menekvés 90 percig kínozhat minket, mi pedig eltorzult arccal trappolunk a végzetünk felé, - de nem így volt, legalábbis számomra nem. Anyuval bementünk Veszprémbe megcsináltatni az E11-es kártyát, ami szülséges/ajánlatos ha külföldre utazol és esetleg orvosi beavatkozás szükséges, akkor azzal tudod igazolni, hogy itthon fizetsz TB-t... Meg regisztráltam Meló-diákra is. Dolgozni akarok mindenféleképpen, nem akarom, hogy 20 évesen, amikor már minden bizonnyal kötelező lesz a dolog, ott álljak kukán. Tapasztalat szerzés céljából ez a legmegfelelőbb lehetőség mindemelett a pénz sem utolsó dolog. :)

A minap rettenetesen fura érzés tört rám, alig tudnám megmagyarázni. Valahogy azt éreztem kifutok az időből, mintha rettenetesen "öreg" lennék. Decemberben szeretném letenni a német középszintű nyelvvizsgát és jövőre előrehozott érettségit akarok tenni informatikából. A jogsiról meg nem is beszélve. Azt éreztem hogy "öreg" vagyok, közben ott volt az a kettősség, pontosabban ennek a kettőségnek a másik fele, miszerint "kicsi" vagyok még ehhez.. Nem lehet hogy már is ilyenekkel foglalkozom. Hiszen nem rég még 8-ba jártam és mégis. Két év és "felnőtt" leszek.. de nem érzem azt hogy képes lennék bármiféle önállóságra. Pedig biztosan menne de akkor is, úgy érzem túl gyorsan elmegy az idő. Nem tudom... ezt minek lehet nevezni mert ilyen és ehhez hasonló érzéseim gondolataim még nem igen voltak, de az is előfordulhat, hogy amnéziában szenvedek és nem tudok róla... a szelektív hallás mellett már meg sem lepődnék. :D

Tegnap hatalmas vihar volt megint, kb. 20 percig tartott, de tényleg durva volt. De az, amit láttam. o.O Egy szivárvány aminek a bal oldala sötét szürke, de az a nagyon sötét, a jobb oldalán pedig világos volt az égbolt. Annyira szép volt csodálkozva álltam az erkélyen, én még ilyet nem láttam, de én hülye a nagy bámészkodás közepette elfelejtettem lefényképezni..grrr..-.-"

Ma segítettem dtobozt gyűjteni, szedtem két nagy szatyorral, a végére már meglehetősen elfáradtam.

A minap szembesültem azzal a ténnyel, hogy mindössze 4 hét. 4 hét? 4 hét! Csak ennyi van vissza a suli borzalmas kínzásaiból. Meglepődtem, mert miközben azon járt az agyam, hogy mennyi mindent el kell tűrnie egy diáknak, megfeledkeztem az idő múlásáról. Csak 4 hét, nem több. Szombaton imádtam a hatalmas vihart, a szakadó esőt, az istenek harcát, Zeusz villámait meg az egészet, aztán vasárnap már meglehetősen untatott, hétfőn meg már egyenesen dühített, ma pedig összeszűkült szemmel, felhúzott orral, összeráncolt homlokkal tekintek kifelé, közben azon jár az agyam, hogy nekem egyáltalán nincs kedvem kilépni a meleg lakásból. Kinek van? Tegnap meg is beszéltük Bettivel mi az ideális program ez efféle napokra. Mozi, mondjuk Vasember 2, egy jó nagy adag popcorn-al. Hétfőn totálisan átfagytam, a suli jégveremmé változott én meg alig bírtam ki mind a 7 órát.

Könyörgöm MÁJUS VAN (!), nem február. Ehhez képest meleg téli ruhában mászkálnak az emberek..:| Ijesztő! Ijesztőbb, mint a REC c. filmben a kisgyerek, aki a padláson bújt el és a szívinfarktust hozta ránk.. Ugye Dóri? :Đ

Igen gyakrabban kellene írnom, de valahogy nem igazán van kedvem. :D Nincs első órám, viszont mennem kell most.

Na a mai nap monotonitását az oltári nagy vihar tette izgalmassá. Utolsó órán rázendített én meg ott hüledeztem a padban, hogy te jó édes élet, mégis hogy fogok én hazajutni. Fruzsival megbeszéltük a dolgot, loholunk egészen hazáig. Első körben a fejemre húztam a kabátom, a táskám pántját a lehető legkisebbre állítottam, hogy ne lengjen túlságosan ide-oda, mert akkor biztos a zakózás. Kiléptünk és rohantunk, akkora locs-pocs volt, mindehol, hogy azt sem tudtam hova lépjek, közben égszakadás és földindulás. Elértem a házunk elé, levettem a cipőmet, mert már annyira tocsogott benne a víz (tornacipő, áldásos), hát mintha vödörből öntöttem volna ki a vízet... Zokniba rohantam végig a lépcsőházig, kezemben a cipőmmel... gondolom vicces látvány nyújtottam. A lényeg, hogy totálisa eláztam minden ruhadarabom tocsogott a H2O-tól... Ennyit a máról :Đ

Holnap fizika tz. *halál*

Ha már ez az utolsó Hawaiinak nevezhető nap, akkor használjam ki okosan.
Teendők:

- Kölcsey Ferenc: Parainesis Kölcsey Kálmánkához mennyi ennek az aktualitása, lehet-e egyáltalán azt mondani rá, hogy aktuális. 2A/4-es oldal. Öröm lesz megírni.. a bevezetés már kész.
- Töri tanulás...
- Fizikia...
- Német...

Csak(!) ennyi. Ma van mami szülinapja úgyhogy be kellene néznem a virágoshoz is és venni valami szépet. Szürke az ég és picit hűvös van, szeretem ha ilyen az idő, pont az aranyközépút, csak ennél ne legyen rosszabb.

Tegnap nagybevásárláson voltunk és én megint ügyes voltam. Éppen le akartam csukni az autó csomagtartóját amikor becsúszott az ujjam a rendszámtábla mögé én meg jól megrántottam a csomagtartót, akkorát reccsent az ujjam... de nem tört el csak vérzett nem is kicsit. Eszméletlen, hogy néha milyen lehetetlen helyzetekbe kerülök és sérülök meg. Nem tudom van-e a világon még egy ilyen ember, aki így sérül meg. :D De most komolyan!

Huhh. Valahogy késztetést érzek, valami rettenetes nagy baromság megtételére.. uff.

Most, hogy szünet van lazán vigyorogva gondolok azokra, akik az iskolapadban porosodnak. *ördögivigyor* Azért az érettségizőkkel együttérzek. Nem mondhatnám, hogy túl sok minden van, amit fel kellene jegyeznem eme blognak nevezett virtuális fecnire, de mivel elég régen írtam emiatt hiányérzetem támadt. Lenne dolgom... tanulnivaló meg beadandó. "Jaj gyerekek ez nem sok, csak egy ici-pici." Hááát persze, a sok pöttöm dolog igen sokra megy, de ezt ugye a legtöbben elfelejtik. Mondjuk nem lenne haszontalan végre megtanulni azt sok töri leckét.. Meg ugye itt van még a weboldalkészítéses problémám is, nem tudom megcsinálni normálisan a frameket.. Tegnap már addig jutottam, hogy pattanásig felszültek az idegszálaim és darabokra szaggattam a papírlapot, amin volt némi segítség. Annyira gyűlölöm, ha valami nem sikerül, és képes vagyok szenvedni ha nem megy és addig hajtok amíg nem lesz meg. Ilyenkor nem érdekel semmi, csak az hogy MEG KELL CSINÁLNOM... Nem tudom, hogy ez mennyire pozitív tulajdonság, de azt igen, hogy fárasztó. :D

Most csúnyát fogok mondani. Aki Twilight fan NE olvasson tovább. [Nem hittem volna, hogy van nála jobb, DE VAN! Damon Salvatore egy érzéketlen, önző, öncélú féktelen vámpír, egy rosszfiú... de imádom. :P A kis ikonon található felirat pedig iszonyatosan el lett találva:]

Egészen jól viseltem a ballagási ceremóniát, a sarkamat ugyan feltörte a cipő, de nem volt túlságoson hosszú maga az ünnep, így kibírtam. Viszont egy lány úgy elájult... nem fogta meg senki és akkorát koppant. :|

Kicsit unom a kinézetet... kell egy másik.