Mi legyen a cím?

Huhh. Valahogy késztetést érzek, valami rettenetes nagy baromság megtételére.. uff.

Most, hogy szünet van lazán vigyorogva gondolok azokra, akik az iskolapadban porosodnak. *ördögivigyor* Azért az érettségizőkkel együttérzek. Nem mondhatnám, hogy túl sok minden van, amit fel kellene jegyeznem eme blognak nevezett virtuális fecnire, de mivel elég régen írtam emiatt hiányérzetem támadt. Lenne dolgom... tanulnivaló meg beadandó. "Jaj gyerekek ez nem sok, csak egy ici-pici." Hááát persze, a sok pöttöm dolog igen sokra megy, de ezt ugye a legtöbben elfelejtik. Mondjuk nem lenne haszontalan végre megtanulni azt sok töri leckét.. Meg ugye itt van még a weboldalkészítéses problémám is, nem tudom megcsinálni normálisan a frameket.. Tegnap már addig jutottam, hogy pattanásig felszültek az idegszálaim és darabokra szaggattam a papírlapot, amin volt némi segítség. Annyira gyűlölöm, ha valami nem sikerül, és képes vagyok szenvedni ha nem megy és addig hajtok amíg nem lesz meg. Ilyenkor nem érdekel semmi, csak az hogy MEG KELL CSINÁLNOM... Nem tudom, hogy ez mennyire pozitív tulajdonság, de azt igen, hogy fárasztó. :D

Most csúnyát fogok mondani. Aki Twilight fan NE olvasson tovább. [Nem hittem volna, hogy van nála jobb, DE VAN! Damon Salvatore egy érzéketlen, önző, öncélú féktelen vámpír, egy rosszfiú... de imádom. :P A kis ikonon található felirat pedig iszonyatosan el lett találva:]

Egészen jól viseltem a ballagási ceremóniát, a sarkamat ugyan feltörte a cipő, de nem volt túlságoson hosszú maga az ünnep, így kibírtam. Viszont egy lány úgy elájult... nem fogta meg senki és akkorát koppant. :|

Kicsit unom a kinézetet... kell egy másik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.